Égig érő fa

Égig érő fa tetején állok,

Körbe nézek, de semmit sem látok

Hol van a világ mit mi tettünk széppé?

Most mért vált minden ilyen sötétté?

Égig érő fa tetején állok,

Körbe nézek, de semmit sem látok

Kiáltanék de, nem tudok

A torkom kiszáradt, s már sírni sem bírok!

Égig érő fa tetején állok,

Körbe nézek, de semmit sem látok

Már tudom minden tett fölösleges

Mert minden egyes élet véges!

Égig érő fa tetején állok,

Körbe nézek, de semmit sem látok

Rájöttem az én életem is gyenge

Lenézek, és a halálommal állok szembe!

Égig érő fa tetején állok,

Körbe nézek, de semmit sem látok

Elrugaszkodom a mélybe

S meghalok a félelmembe!