Minden kislány álmodozik. Minden kislány azt reméli, hogy egyszer, valamikor teljesülni fog az álma. Az a kislány, aki szakadt talárban jár, arról álmodozik, hogy ha nemesi családban született volna, szép ruhákban járna. Az a kislány, akinek a szülei szegények, azt hiszi, hogy ha gazdag családban látta volna meg a napvilágot, az élete sokkal jobb lenne. Az a kislány akinek semmi nem adatott meg, álmaiban aranyvérű nemesként látja magát. Gyönyörű ruhákban, fényűző bálokon táncol az ő kishercegével, és hercegnőnek érzi magát.

És azok a kislányok, akik nemesi, gazdag, aranyvérű családban születtek? Hisz nekik látszólag mindenük megvan, ők miről álmodoznak? Az a kislány, akinek szép ruhái vannak, szakadt talárt szeretne. Aki gazdag családba született, szegényebb lenne. És az a kislány, aki hercegnő, nem akar az lenni. Nem minden olyan amilyennek az egyszerű kislányok képzelik. Bálok, ruhák és csillogás? Inkább képmutatás, árulás és gyanakvás.

Az egyszerű kislány álmodozik a gazdag kislányról, és nem veszi észre, hogy a gazdag kislány róla álmodik. Mert míg őt szerető család és igaz barátok veszik körül, a gazdag kislány családja nem mutat ki érzelmeket. Barátai mind sznobok, és dicsőség hajhászok. S lám, a szerepek máris felcserélődtek. Hirtelen az egyszerű kislány lett a gazdag, a gazdag kislány, pedig a legszegényebb. De az álmok megmaradnak mindkettejüknek.

A gyönyörű álomképeknek azonban a rideg valóság mindig véget vet. A szép világ szertefoszlik, és a helyét átveszi a háborúval teli valóság. A kislányok rájönnek, hogy az életben nem támaszkodhatnak az álmaikra. Most már nem. Álmuk szertefoszlik, a ruhák, a bálok, az álombéli barátok és család eltűnnek, a kislányok, pedig felnőnek. De az álmaik örökké ott lapulnak majd a szívük mélyén.

Van azonban egy álom, ami mindig élni fog bennük, élénken és elkophatatlanul. Mindketten várják az ő kishercegüket. Semmi nem irthatja ki belőlük ezt. Se háború, se szegénység, se gonoszság, se galádság. Hiszen ha a herceg eljön értük fehér lovon, visszaviszi őket az álomvilágba, ahol újra kislányok lesznek.

Egy nagy különbség mégis van a két kislány között. Az egyszerű kislányhoz elér a kisherceg, s ő újra hercegnő lesz az álmok csodálatos világában. A gazdag kislány erre hiába vár. Ő már kisbabakorában megkapta azt a herceget, akit nem ő választott. Az álomvilág romba dől, helyén űr marad, s úgy érzi, a herceg soha nem jön el hozzá.

A szegény kislányból királynő válik, és az álmok világában birodalmat alapít, majd elhajítja. Neki már minden nap egy álom a hercegével, nincs szüksége többé rá. A gazdag kislány is királynővé válik, de ő a való világban alapítja meg a birodalmát. Elhajítaná, ha tehetné, és visszamenekülne álomországba a hercegéhez. De a herceg meghalt, nincs többé. Ahogy az álomvilágnak is vége szakadt. Hiába keresi, hiába kutatja, sohasem találja meg.

Álmok nélkül a gazdag kislány gonosszá válik. Érzelem nélkül éli sivár világát álhercegével, üres mondatok, semmitmondó szavak között. Nem harcol célokért. Azért harcol, amit mondanak neki. Semmi nem érdekli a világon. A herceg meghalt, a kislány vele halt. Ám azt elfelejtette, hogy a herceg, ha számára holtan is, de mindig ott lesz a szívében, egyszer eljön érte, és a kislány álomvilága újjáéled...

Bellatrix Black: Világ az én szememmel